Az első mesekönyvillusztrációm

Szerző: Szabina | 2017/06/03 | grafika, graphic, gyerek könyvek, gyerekkönyvek, illustration, illusztráció, könyv, könyvillusztráció, publikáltak, újdonság | Nincsenek hozzászólások

Jócskán elmaradtam a blogom frissítésével az elmúlt hónapokban. Igazából az Instagram oldalam szinte átvette a helyét, mert az egyszerűbb és gyorsabb. 🙂  Viszont úgy éreztem, hogy az április közepén megjelent első mesekönyvillusztrációm mindenképpen megér egy bejegyzést. Bizonyára már sokan láttátok, hogy Bíró Szabolcs: A sárkány, aki nem akart aludni c. meséjéről van szó. Nem csak nekem, hanem Szabolcsnak is mérföldkő a kis könyv, mert ez az első gyerekeknek szóló meséje, amit kisfia egyik álmatlan éjszakája ihletett.

Arra gondoltam, hogy megosztok veletek néhány gondolatot az illusztrálás hátteréről.

Közel egy éve kezdődött a munka, de ahogy lenni szokott, villámgyorsan elteltek a hónapok és azon kaptam magam, hogy nyakamon a határidő. Alapvetően ceruzarajzokkal indultam el, sok sok vázlatot készítettem, amíg megtaláltam történet szereplőinek alakját. A végleges rajzokat beszkenneltem, majd számítógépen, digitális táblával véglegesítettem a jeleneteket. Az utóbbi volt a munka legjobb része, mert valójában ekkor keltek életre a kis szereplők.

Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy ezzel a mesekönyvvel egy régóta dédelgetett álmom vált valóra. Pár éve mertem először hangosan kimondani, hogy olyan jó lenne egyszer illusztrálni gyerekeknek… de sokkal sokkal régebb óta bennem volt ez az gondolat, vagy nevezzük álomnak. Viszont mindannyian tudjuk milyenek a dolgos, unalmas, szürke hétköznapok… valahogy az ember elhiteti magával, hogy mindig van fontosabb, érdekesebb, sürgősebb dolog, és éppen csak arra nem marad energiája és ideje, amit szívből szeretne csinálni… Munka mellett rajzolgattam csak, és még így is szépen gyarapodtak a rajzaim, majd eljutottam addig, hogy meg tudtam fogalmazni azt az érzést, hogy az ember életének fontos részének kell lenni, hogy azt (is) csinálhassa, amit szívvel-lélekkel szeret, különben az egész (élet) nem sokat ért és pont a lényege vész el… Szóval éppen ezért a rajzolást folytattam lopott percekben, néha órákban. Feltöltött és sokszor csak ez adott értelmet a napjaimnak. Sosem mondtam le a meseillusztrálásról, mindig ott motoszkált bennem, de közben amennyire szerettem volna, pontosan annyira féltem is a feladattól, hogy mi lesz ha egyszer tényleg rajzolnom kell? Furcsán hangzik, ugye? Talán mégsem annyira… mert ha az álmaid nem ijesztenek meg, akkor nem is igazi kihívásról van szó és inkább így tudod csak igazán megmérni, hogy mennyire fontos neked az az álom és  így tudod elérni azt és túlhaladni önmagad. Mert közhelyes, de igaz, hogy az élet a komfortzónán túl kezdődik. Majd egyszer csak jött egy telefonhívás, egy lehetőséggel, és mire magamhoz tértem, már szóba is került Szabolcs neve és mesekönyve.

Az hogy ilyen sokáig húzódott a mesekönyv illusztrálása, eleinte nagyon frusztrált, aztán elengedtem, hogy mert addigra szívben is megértettem azt a “mondást”, hogy mindennek eljön az ideje és mindennek oka van. Az ok pedig mindig értünk van, még ha ezt eleinte nem is látjuk. Szóval utólag már érzem, hogy miért volt szükségem erre az egy évre, amíg a rajzokból egy kézzel fogható könyv lett. Tanultam, fejlődtem technikailag, de lélekben és önismeretben ugyanúgy. Úton vagyok.

És lám, egyik dolog hozza a másikat és ma már itt fogom a könyvet a kezemben. Kézzelfogható az álmom. 🙂 Egyszerre jó és meglepő érzés viszontlátni a könyvespolcokon, pici gyerekek kezében… Szívmelengető érezni és látni, hogy ezekkel a kis rajzokkal mennyi mosolyt hoztam már most mások életébe. A végére pedig még egy szentimentális kis merengés: remélem egyszer a saját gyerkőcömnek is megmutathatom, hogy anyának ez volt az első mesekönyve. 🙂