Örömmel olsztom meg veletek a hírt, hogy április közepén megjelent első mesekönyvillusztrációm!!! Instagram-on, Facebook oldalamon már láthatttátok, hogy hogy Bíró Szabolcs: A sárkány, aki nem akart aludni c. meséjéről van szó. Szabolcsnak ez az első mesekönyve (más műfajban szokott írni), ráadásul személyesen mégjobban kötődik hozzá, mert kisfia egyik álmatlan éjszakája ihlette.

Közel egy éve kezdődött a könyvvel a munkám. De ahogy lenni szokott, villámgyorsan elteltek a hónapok és azon kaptam magam, hogy nyakamon a határidő. Alapvetően ceruzarajzokkal indultam el, sok-sok vázlatot készítettem, amíg megtaláltam történet szereplőinek alakját. A végleges rajzokat beszkenneltem, majd számítógépen, digitális táblával véglegesítettem a jeleneteket. Az utóbbi volt a munka legjobb része, mert valójában ekkor keltek életre a kis szereplők.

Akik közelebbről ismernek, tudják, hogy ezzel a mesekönyvvel egy régóta dédelgetett álmom vált valóra. Pár éve mertem először hangosan kimondani, hogy olyan jó lenne egyszer illusztrálni gyerekeknek, ha egyszer megjelenhetne egy mesekönyvillusztrációm… de már sokkal sokkal régebb óta bennem volt ez az gondolat. De a dolgos, unalmas, szürke hétköznapok csak teltek és valahogy mindig volt fontosabb, érdekesebb, sürgősebb munkám, minthogy ezzel az álmommal foglalkozzak.

Magamban sosem mondtam le a meseillusztrálásról, mindig ott motoszkált bennem, de közben amennyire szerettem volna, pontosan annyira féltem is a feladattól… Majd egyszercsak jött egy telefonhívás, egy lehetőséggel, és mire magamhoz tértem, már szóba is került Szabolcs neve és mesekönyve.

Az hogy ilyen sokáig húzódott a mesekönyv illusztrálása, eleinte nagyon frusztrált, aztán elengedtem, hogy mert addigra szívben is megértettem azt a „mondást”, hogy mindennek eljön az ideje és mindennek oka van. Az ok pedig mindig értünk van, még ha ezt eleinte nem is látjuk. Szóval utólag már érzem, hogy miért volt szükségem erre az egy évre, amíg a rajzokból egy kézzel fogható könyv lett. Tanultam, fejlődtem mindenféle értelemben.

És lám, egyik dolog hozza a másikat és ma már itt fogom a könyvet a kezemben. Kézzelfogható lett az álmom. 🙂 Meglepően jó érzés viszontlátni a könyvespolcokon vagy éppen pici gyerekek kezében… Szívmelengető látni, hogy ezekkel a kis rajzokkal mennyi mosolyt hoztam már most mások életébe. //update 2024.nov.: a mesekönyv sajnos már nem megvásárolható.