Néha az ember nem kedvtelésből kezd el újra rajzolni. Hanem mert muszáj. Mert valami belülről hajtja. Én így voltam ezzel a 100 napos mintatervezéssel: nem volt más célom, csak az, hogy újra lélegezni tudjak az alkotáson keresztül. Az új szerepem, az anyaság, a hétköznapok újfajta monotonitása és a saját elvárásaim között kezdtem elveszíteni azt a részem, aki szeret alkotni és létrehozni valamit. Most jogosan merülhetne fel benned, hogy de hát éppen megszületett a kislányom, végülis létrehoztam valakit, de a művészi alkotás, önkifejezés nem ennyire behatárolható és átkeretezhető. Vágytam olyan alkotásra, ami csak az enyém és a belső szükségletemből fakad. Mintha az alkotás egy hely lenne, ahol újra önmagam lehetek és kapcsolódhatok ahhoz az énrészemhez is, aki az anyaság előtt nap mint nap alkotott.

Ezért amikor belevágtam, nagyon kitartó voltam, mert valójában ebbe kapaszkodtam. Bár nem 100 nap alatt teljesítettem, de ez még az én maximalizmusomnak is megbocsátható, mert azért egy egészen kicsi gyerek mellett nehéz mindennap következetesen az alkotásra is időt szánni. Az élet zajlik, ezért jobb, ha rugalmasan állsz a napokhoz, ezt is akkor tanultam meg igazán, azóta hol több, hol kevesebb sikerrel alkalmazom… Hosszúra nyúlt bevezetőm után olvass tovább, mesélek még…

Mi volt ez a mintatervezés kihívás és miért vágtam bele?

Az angol #100patterns100days elnevezésű projekt számomra egy személyes kihívás volt, amit magamnak állítottam. Az egész lényege az volt, hogy 100 nap alatt 100 terülőmintát tervezzek, megadott témalista és olykor színpaletták mentén. Amellett, hogy kreatívan kikapcsolódjak, szerettem volna mélyebben elmerülni a mintatervezés világában, tanulni belőle, fejleszteni magam, új technikákat elsajátítani. 

Mindig is érdekelt a mintatervezés, de valamiért azt az érzést társítottam hozzá korábban, hogy ez nem nekem való és úgysem lennék elégedett a végeredménnyel (hello, imposztor szindróma!). Végül egy külföldi mintatervező: Mabel Tan kihívása inspirált és adta meg a végső lökést, hogy belevágjak. 

A projekt során többek között az Affinity Designer programot tanultam mélyebben használni. (Eddig is ismertem, de most egyszerre használtam iPad-en és számítógépen is). Továbbra is használtam az Adobe szoftvereket és a Procreate-t iPad-en. 

A legtöbb mintám vektoros technikával készült. Ennek annyi a jelentősége, hogy ezek bármekkora méretre felnagyíthatók, soha nem lesznek pixelesek. Szeretem a vektoros grafikákat, mert soha nem lehet tudni, hogy egy-egy rajz még mi mindenre lesz vagy lehet jó a későbbiekben. (Számomra a megrendelésekre készített munkáknál is nagyobb biztonságot ad, ha valami – ami bár nem szükséges – de vektorosan készül el. Tapasztalatból tudom, hogy sosem lehet tudni a folyamat végére hova kanyarodik még a projekt és derül ki, hogy szükség lenne valamiből még nagyobb…)

Mit tanultam a mintatervezés közben?

Rengeteget tanultam a minták ismétlődésének mikéntjéről, arról is, hogy adott esetben ezeket hogyan lehet “automatizálni”. Úgy érzem, hogy egyre magabiztosabbá váltam a vektorgrafikai tervezésben is. De ez az egész kihívás váratlanul abban is segített, hogy az illusztráláshoz ma már sokkal lazábban, kevésbé görcsösen állok és kevésbé érdekel a külső szemlélők véleménye, sokkal inkább a saját érzetemre figyelek, hogy én elégedett legyek az adott tervvel, grafikával. (Egyébként ha ez az érzet megvan, akkor 99%-ban a nézőnek (megrendelőnek) is szokott tetszeni.) 

Takaró & vászontáskák 

Mire véget ért a kihívás és elkészült a 100 mintám, már tudtam, hogy a számomra legkedvesebb mintáimat textilre nyomtatva megrendelem és varrni fogok belőlük ezt-azt. Például készítettem konyharuhát, vászontáskát és a kislányomnak egy „hamis patchwork” takarót. Utóbbit imádom és meghat a gondolat, hogy a lányomnak egy ilyen különleges ajándékot adhattam. Most még nyilván nem (2 éves), de később biztosan értékelni fogja. 

Végezetül egy e-bookban  összefoglaltam az egész projektet, igazából csak magamnak, afféle bizonyítékként, hogy megcsináltam. A kihívás során sokféle minta készült: voltak aprólékos, részletgazdag illusztrációk, amiket rájöttem, hogy imádok rajzolni, de születtek nagyon egyszerű és látványos minták, és persze kevésbé jól sikerült minták is. Elfogadtam végre, hogy utóbbiak is a folyamat része, nem lehet és nem kell mindig tökéleteset produkálni. Ha kíváncsi vagy erre a digitális könyvre, lapozz bele a következő gombra kattintva. (link ebook!)

Az általam tervezett mintákat megtalálod ebben az e-bookban (magyarul és angolul) is, de a következő linkre kattintva, az oldal alján végig lapozhatod: Terülőminta tervezés

Lesz folytatás? 

A kihívás alatt készített mintáim nagy része új értelmet nyert, mert az elmúlt hónapok alatt olyan új terveim születtek, amiket már alig várok, hogy megmutathassak! Hamarosan érkezem a részletekkel egy vagy több bejegyzésben.