Középiskolás voltam, amikor kezembe került Shirley MacLaine színésznő Camino – a lélek utazása c. könyve. Emlékszem, ahogy olvastam és elöntött az érzés, hogy egyszer majd valamikor végigjárom az El Camino-t. Nem tudom mikor, nem tudom miből de meg fogom csinálni egyedül.

Aztán eltelt majdnem 20 év, és 2019 lett az az év, amikor ezt valóra váltottam, és mindent, de főleg az anyagiakat feltettem egy lapdra és eldöntöttem, hogy végig gyalogolom a spanyolországi El Caminot, pontosabban a Francia utat (Camino Francés-t). De elmegyek az világvégére is, Finisterrébe és megnézem saját szememmel is, életemben először az óceánt.

Nem előzte meg alapos erőnléti felkészülés, kis túlzással az íróasztaltól felállva indultam. 2018 második felében már csak erről szólt mindenem: bújtam az internetet, magyar és külföldi weboldalakat, fórumokat és szép lassan megvettem a szükséges felszerelést, a túrabakancsot, hálózsákot és hátizsákot és a többi kisebb-nagyobb dolgot. A magánéletem és a munkahelyi létem olyan szakaszba ért, hogy nem túlzok, amikor azt mondom, hogy szabadulni akartam.

Elérkezett az El Camino 0. napja

2019. április 16-án hajnalban felszálltam a Barcelonába tartó repülőgépre (előtte 2x repültem és abból is csak 1x egyedül… szóval már itt is feszegettem a határaimat…) és ezervalahány kilométerrel és 13 órával később, mert ennyi idő volt míg repülővel, vonattal és taxival eljutottam a kis franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Port-ban találtam magam, az első albuerge-mben (szállás). Angolul értettem, de régóta nem használtam, és a beszédbe újra nagyon bele kellett jönnöm. Spanyolul kicsit tanultam az út előtt, de inkább az angolnak vettem több hasznát.

Mindig is naplóíró típus voltam és már előre elhatároztam, hogy az el caminon pláne naplót fogok vezetni. Ehhez egy pici, könnyű de vastag naplót vettem, amiben végül a napi gyaloglás után írrtam le a napi történéseket, gondolataimat.

Így készült A könyv

Ezzel a bejegyzéssel most nem célom teljes élménybeszámolót adni az El Camino-mról, de kellett egy kis bevezető, hogy legalább valamennyire át tudjam adni, hogy nekem ez addigi életem legnagyobb kalandja volt, amibe teljesen egyedül vágtam bele. Végül 6 hétig voltam távol, ebből kereken 40 napot gyalogoltam, végül nem csak Santiago de Composteláig, hanem egészen az óceánpartig vitt a lában, Finisterréig. Itt volt pár napom megpihenni a hazaindulás előtt.

Már az útközben tudtam, hogy ebből az élményből kell egy kézzelfogható könyv is, amit majd öregkoromig/ban lapozgathatok és gyerekem, unokáim is ámulva forgathatják. Szentimentális vagyok? Lehet, de a könyv még mindig érték, egy naplós élménybeszámoló egy ilyen kalandról pedig, azt hiszem felbecsülhetetlen. Sokáig halogattam ennek a könyvnek a befejezését, pedig rögtön az Út után belekezdtem, viszont félbehagytam és egészen 2024. decemberig nem foglalkoztam vele, csak nyomasztottam vele magam, hogy be kellene fejezni… Most már tudom, hogy nem tudtam igazán elengedni és tudatalatt attól féltem, hogy ha ezt megcsinálom, elmúlik a „varázsa”, el fogom teljesen felejteni. De nyilván nem így történt, sőt.

A könyv felépítése

Értelemszerűen a fejezeteit a napok adják, 0-46-ig. (0. nap volt az odautazásom, 40. napon értem el az óceánt és a ?? napon pedig haza repültem. Minden napi bejegyzés a könyv bal oldalán kezdődik, ugyanazzal a felépítéssel. A fenti képeken jól ki is emeltem ennek egyes részeit. Szeretem a statisztikákat, és csak ilyen informatív, de nagyon egyértelmű jelölésű fejlécet tudtam elképzelni a napokhoz. A térképet megrajzoltam vektorosan a Google Maps térképe alapján és ez is minden egyes nap jelöli a haladást, hogy hol tartottam az Út egészéhez viszonyítva. Ritkán mondok ilyet azért saját tervezésemre, de ebbe az egész elrendezésbe a mai napig szerelmes vagyok. 😅

A naplómat 3 nap alatt sikerült begépelnem (micsoda időutazás volt, te jó ég!). Nem került a könyvbe a napló minden egyes részlete, van, amit direkt meghagytam a „kis” naplómban. A fotók kiválogatásával is szerencsém volt, és gyorsan tudtam haladni, mert a zarándoklat alatt készített képeim már dátum szerint voltak rendszerezve az El Camino óta (nem, nem vagyok ennyire rendezett, más mappáimban írtó nagy a káosz 😂). Minden naphoz terveztem egy teljes lapot betöltő fotós oldalt, de van, amelyik lapon 6 fotó kapott helyet, azért, hogy a képeim legtöbbje belekerülhessen. Rohamtempóban szerkesztettem a könyvet decemberben, hogy miért? Olvass tovább!

6 nap alatt leadtam a könyvet a nyomdába

Az utolsó pillanatban elcsíptem egy BlackFriday-es akciót a Blurb Kiadónál (A Blurb egy amerikai önkiadói platform, amely lehetővé teszi a felhasználók számára saját nyomtatott és e-könyveik létrehozását, közzétételét, reklámozását, megosztását és értékesítését. Szoftvert is kínál könyvek elrendezéséhez. Wikipedia (angol)), ahol fotókönyvre, bármilyen megrendelésre 50% kedvezményt adtak és tudtam, hogy most vagy soha, mert ez nem 20 oldalas könyv lesz. 196 oldal lett a vége és anyagilag nagyoon jól jött ez az 50% kedvezmény, még így is, hogy az USA-ból postázták. Matt fóliás, keménytáblás borítót kapott, a belív pedig félfényes, 120g-os lapokra lett nyomtatva. A fotók és a szövegeket is nagyon jól mutatnak rajta.

Szóval életemben még ilyen gyorsan nem szerkesztettem, tördeltem, de maximálisan megérte. Szuper elégedett vagyok a végeredménnyel, nem csak a nyomtatással és a kötészet minőségével, hanem egyszerűen annyira jó érzés az emlékeimet ilyen kézzelfogható formában látni. Bármikor levehetem a polcról, belelapozhatok. Nemcsak, hogy én jártam végig az El Camino-t, de a belőle készült könyvet is én szerkesztettem. Felbecsülhetetlen. ❤️

A „El Camino” avagy spanyol zarándoklatom útikönyve bejegyzés először Korsós Szabina, kiadványszerkesztő és grafikus-én jelent meg.

2019-ben rengeteget utaztam. Egy egészen új világ nyílt ki előttem. Egyedül nekivágtam és repülőre ültem, elindultam az ismeretlen felé, az eddigi életem legnagyobb kalandja felé: elgyalogoltam a franciaországi Saint-Jean-Pied-de-Portból egészen a spanyolországi Santiago de Compostelláig, ezzel teljesítve a Camino Francés 779 km-ét, majd a lábam egészen az óceánpartig vitt, hozzáadva még 90 km-t, így eljutottam el a 40. napomon a világvégére, Finisterrébe. A szívem, lelkem egy darabja máig ott van, csodálatos hely, csodálatos ország, szeretnék még visszamenni.

Az Út sokszor nehéz volt, sokszor lelkileg és fizikailag megviselt, máskor pedig szinte szárnyaltam a boldogságtól, hogy ott lehetek és járhatom az utat, amit már annyian előttem évszázadok óta megtettek. Bármikor, gondolkodás nélkül csomagolnék és újra mennék és újrakezdeném. 

Izgatottan várom, hogy egy év múlva milyen szavak jutnak majd eszembe 2020-ról. 😊

A 2019 a Camino éve volt számomra! bejegyzés először Korsós Szabina, kiadványszerkesztő és grafikus-én jelent meg.